CIKK_BEVEZETO...

A helyi önkormányzati választásokon szavazatainkkal – utolsó békés felszólításként – nyomást gyakorolhatunk a hazugsággal hatalomra került...

Nincs mentség az erőszakra, de a hazugságra sem. Mindkettő elítélendő.

A vandalizmust, az értelmetlen pusztítást, az MSZP-SZDSZ kormány...

„Aki hazudik, az lop is” (ősi magyar közmondás)

Ritkán adódik olyan történelmi pillanat, amikor egy egyszerű állampolgár akár a mag...

....


Ki nyeri meg a 2006-os választásokat?
FIDESZ - 6970
MSZP - 24
JOBBIK - 32
SZDSZ - 12
MDF - 14



2005. május 30.
SZABADULÁS A KÁBÍTÓSZER RABSÁGÁBÓL...

Éppen nyitottam volna ki az éjjel-nappali üzlet ajtaját, amikor észrevettem, hogy két autó fénye vakít az üvegajtón keresztül a szemembe.
Egy pillanatra megijedtem. Ajtók csapódását hallottam, majd lépéseket, amelyek egyre gyorsabban közeledtek felém. Tudtam, hogy már nem menekülhetek. Megfordultam: legalább hét-nyolc ember jött felém és körülvettek. Néztem, hátha el tudok menekülni valamerre, de ez reménytelennek látszott. Hamar megtudtam mi a szándékuk. Pénzt követeltek, megfenyegettek, és azt mondták, ha nem fizetek, akkor nem csak engem, hanem családomat is tönkreteszik (Valójában területharcról volt itt szó.). Az egyik autóba próbáltak betuszkolni, azzal a szándékkal, hogy „egy kicsit megkocsikáztatnak”. Tudtam, hogy mivel jár az ilyen: jól összevernek, és valamilyen lakatlan helyen kidobnak. Hála Istennek ezúttal sikerült megszöknöm, de olyan napok következtek, amelyek tele voltak rettegéssel. Már nem az első alkalom volt, hogy a kábítószer miatt ilyen helyzetbe kerültem.
Elgondolkodtam – hogyan is juthattam ilyen mélyre, hogy még a szüleim életét is kockára tettem?
Aránylag normális családban nőttem fel. Szüleim hívők voltak és gyermekbiblia-körre is járattak, azzal a szándékkal, hátha ragad rám a koszon kívül is valami.
Nem tudtam még akkor, hogy életemet mennyire fogják befolyásolni majd ezek az úgynevezett hittanórák.
Szüleim kilenc éves koromban elváltak, ami nagy lelki sebet okozott. A válóper kapcsán engem is beidéztek a bíróságra. Még tíz éves sem voltam akkor! Mindig csak azt kérdezték: kihez akarok kerülni? Én meg csak ezt tudtam válaszolni: „Nem akarom, hogy elváljanak a szüleim!” Sajnos mégis megtörtént.
Édesapámhoz kerültem a bátyámmal együtt. Nagyon rossz volt látni, hogy teljesen külön élünk édesanyámtól, és hogy ő egyedül van. A családi fészek, amely a biztonságot jelentette számunkra, most egy bírósági végzés által, semmivé lett. Apám reggeltől-estig dolgozott, és általában a nagymamához vitt ki minket, amikor nem volt otthon.
Tinédzser koromban rájöttem, hogy konkrét életcélom nincsen. Egyre több problémával kellett megküzdenem, és mivel nem volt biztos családi hátterem, így könnyen nyitottá váltam a világ adta lehetőségekre. Eljártam szórakozni, ahol természetesen hasonló barátokra leltem, mint amilyen én voltam. Vágytak valamire. Talán arra amire én: a család melegére, vagy csak arra, hogy elismerjék őket. Ha jól emlékszem az alkoholt tizenöt éves koromban próbáltam ki először. Tele voltam gátlásokkal és a pia segített feloldani ezeket a feszültségeket, és megtettem olyan dolgokat, amit amúgy nem tettem volna meg. Egyre többet jártam szórakozni, és voltak hétvégék amikor nem aludtam otthon. Alkoholizálások és csajozások jellemezték ezeket az éveimet. Pár év telt el így és rájöttem, hogy ez sem tesz igazán boldoggá. Valami másra vágytam.
Alig múltam el tizennyolc éves, máris bevittek a seregbe. Azt hittem megnevelnek, de ez sem jött be igazán. A piához könnyebben hozzájutottam, mert majdnem mindenki ivott, és a csajok jobban buktak az egyenruhás fiúkra, így volt alkalom, amikor egyszerre két lánnyal is jártam, ami akkor még nem nagyon zavart engem.
Amikor leszereltem nem tudtam igazán mihez kezdjek. A szakmámban (elektroműszerész) nem akartam dolgozni, így próbáltam olyan munkát szerezni, amit igazán szeretek. Meg is találtam: gyerekkorom óta szerettem fotózni és ezt kihasználva esküvőkre jártam és egy-két neves újságnak is sikerült fotóimat eladni. Úgy éreztem megtaláltam életem értelmét, dolgozni fogok, lesz családom, házam és boldogan élek, míg meg nem halok.
Fotós pályafutásom egyre-jobban ívelt felfelé, pénzem is egyre több lett. Láttam munkám gyümölcsét… de húsz éves koromban egy nyári estén egy diszkóban – ami ugyanolyannak tűnt mint akármelyik bulis este – mégis valami olyan történt velem, ami életemet egészen más irányba fordította. Az egyik legjobb barátom kezembe nyomott egy tablettát, és azt mondta: „ettől jól fogod érezni magad. Minden gátlásod eltűnik és pár órán keresztül olyan boldog leszel, mint még soha!” Kicsit be voltam piálva, ezért könnyen hajlottam arra, hogy kipróbáljam. Ekkor valójában még nem tudtam mit is fogadok el. A hatás „nem semmi” volt! Tényleg jól éreztem magam, és amikor hazaértem, még mindig táncoltam a szobámban – ez az Extasy egyik hatása – ugyanis nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nem?
Később tudtam meg, hogy ez az este volt az első találkozásom a droggal. Összegezve: nem volt szörnyű, sőt jól esett, hogy rövid időn belül, többször boldognak éreztem magam. Ami aggasztott az a tudat volt, hogy drogot fogyasztottam. Szüleim mindig tiltottak, bár ők sem tudták, milyen is lehet valójában a kábítószer, csak mindig azt hangoztatták, hogy szörnyű és az első adagtól függő lesz az ember. Hónapok teltek el és nem kellett az a bizonyos „boldogságserkentő”. Tulajdonképpen el is felejtettem egy kis időre. Azonban – nem tudom miért – a gyerekkori sebeim, talán a szüleim válása, nem hagyott nyugodni. Egyre többet foglalkoztatott, hogy miért váltak el. Azt mondtam nekik, hogy még mindig vissza lehet csinálni, próbálják meg, de mindig nemleges választ kaptam, s ezt nem értettem meg. Úgy éreztem, hogy nem is szeretnek igazán, mert hogy elváltak, és nem nézték mekkora sebet okoznak nem csak nekem, hanem bátyámnak is. Húsz évesen egyre inkább rájöttem, mennyire kevés szeretetet kaptam. Vágytam az igazi családi melegségre. Ekkor már édesanyámnál laktam, s ő próbálta valahogy pótolni a családi hátteret, de ez mit sem segített. Szüleimmel „fasírtban” voltam, és nem tudtam megbocsátani nekik.
Szokásos hétvégi bulimra indultam, és a barátaim megint felkínálták a „boldogságserkentőt”.
Így gondolkodtam: „Ha eddig nem is volt szükségem rá, de most van! Elfogadtam. Ismét jól éreztem magam. Bemeséltem magamnak, hogy az Extasy nem is drog. Később jöttem rá, hogy a drog csupán álboldogságot ad. Havonta egyszer beanyagoztam. Kis idő múlva már minden hétvégén ezt tettem. Szépen fokozatosan a drog lett az életem középpontja. Mindent rajta keresztül néztem. Eladtam mindenemet és csak drogra költöttem. A jövőbeli terveim csődbe jutottak. Amiket eddig szépen fokozatosan elértem, azokat most hagytam kicsúszni a kezemből. Az újságoktól hiába kaptam megbízásokat fotózásra, nem teljesítettem, így lassan megszakadt minden üzleti kapcsolatom. Régi jó barátaim a drog miatt elhagytak, - vagy én hagytam el őket? – és helyette drogos haverjaim lettek, ami sajnos törvényszerűség, mert drogos csak drogos mellett érzi jól magát.
Amikor édesanyám rájött, hogy anyagozok, én tagadtam egy ideig. Azonban egyre több árulkodó jelet talált, és így kénytelen voltam bevallani az igazságot. El is költöztem otthonról.
Egyedül laktam, és megkezdődött az igazi drogos életem, szülői kontroll nélkül. Már nem csak Extasy-t szedtem, hanem Speed-et, LSD-t, Marihuánát, és Hasist is. Több mint tizenöt kilogrammot fogytam. Nap mint nap belőttem magam és utáltam „lejönni a cuccról”. Nappal aludtam éjjel pedig anyagoztam. Szervezetem egyre jobban telítődött, és ahogy a drog diktálta, egyre több kellett. Sokszor eszméletlen állapotig sanyargattam magam, és egy idő után már keményebb drogra kellett váltanom: Heroin, Kokain. Sok pénz kellett és ezt csak csibészséggel tudtam megszerezni. Drogot kezdtem el árulni, és egy idő múlva belecsöppentem a nehéz fiúk társaságába, ahol felfelé kezdett ívelni a „dealer szakmám”. Még a környék általános iskolájában is kihirdették a gyerekeknek, hogy semmiképpen ne beszéljenek velem.
Ekkor már több mint egy éve drogoztam, és ezt az időt a rettegés, a félelem, és a céltalanság jellemezte.
Nem tudtam aludni. Mindig féltem valamitől. Nem tudtam pontosan mitől. Borzalmas, víziókkal teli éjszakáim voltak! Senkiben sem bíztam meg, és anyám is azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba feljelent és bezárat a börtönbe. Már benne is az ELLENSÉGET láttam, pedig csupán a féltő anyai szeretet vezérelte akkor. Testileg, lelkileg, sőt idegileg is kikészültem. Éjszakánként arra ébredtem föl, hogy van valaki a szobámban. Nem embertől féltem. Megéreztem a GONOSZ jelenlétét. Egyre jobban rettegtem. Szerettem volna abbahagyni, és hátat fordítani az egésznek, de nem bírtam. Bár mondták nekem, de mégsem gondoltam arra, hogy az egyszerű kipróbálástól ilyen könnyen kábítószeres lesz az ember. Azt meg végképp nem mondta meg senki, hogy hogyan lehet abbahagyni.
Többször megpróbáltam, de mindig mélyebbre süllyedtem vissza. Ekkorra nagy küzdelmek árán eljutottam arra, hogy csak hétvégenként „lőjem be” magam.
Ebben az időben a hét közepére újból és újból hatalmába kerített egy félelmetes élmény. Éjszakánként arra ébredtem, hogy ismét ott a Gonosz jelenléte. Ahogy felültem, azt vettem észre, hogy félig-meddig kiléptem a testemből – én ülök, a testem meg ott fekszik mögöttem.
Még életemben nem féltem annyira mint akkor. Egyszer odáig jutottam, hogy már majdnem elhagytam teljesen a testemet. Megéreztem, hogy a Gonosz teljesen a hatalmába akar keríteni. Ha ez megtörténik, már többé nem tudok visszatérni a testembe. Ha nem kapok valahogy segítséget – elvesztem! Kibírhatatlan volt a félelem, annyira, hogy már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. Kétségbeesetten kerestem a menekülés útját! Ekkor valahogy eszembe jutott az egyik gyermekkori bibliaóra. Ott azt mondták, ha Istenhez kiáltunk és tőle kérjük a segítséget, akkor megsegít. Utolsó kapaszkodó szálként felkiáltottam: „Isten, ha te valóban létezel, akkor segíts!”
És megtörtént. A hónapokon keresztül tartó félelem abban a pillanatban megszűnt. Éreztem valamit, amit akkor még nem tudtam megfogalmazni. Valami olyasmit: van aki igazán szeret.
Igen! Szeretetet éreztem. Elkezdtem sírni, és térdre rogytam. Megéreztem, hogy Isten közel tud kerülni az emberekhez. Csak annyit mondtam: ha segít, akkor végleg abbahagyom.
Fél év telt el, és arra jöttem rá, hogy nincs is igazán szükségem a drogra. Úgy éreztem, hogy Isten segítségével talán sikerülni fog. (Még mindig mindent úgy csináltam, mint korábban, de megpróbáltam „ésszel drogozni”. Még nem tértem meg, de az éjszakai tapasztalat hitet adott, hogy létezik Isten.)
Nagyszüleimhez költöztem, akik keresztények voltak. Ők mindig azt mondták nekem, hogy Jézus az, aki igazán tud segíteni rajtam. Ő az, aki magára vállalta minden ember bűnét. Ő meg tud gyógyítani minden betegséget, és bármilyen rabságból képes megszabadítani.
Már két éve drogoztam és még soha nem éreztem ennyire, mint most, Jézus Krisztus hívását. Nem a fülemmel hallottam, inkább a szívemben éreztem valóságosan.
Tudtam, hogy meg akar szabadítani, és hozzá imádkoztam. Kértem bocsássa meg bűneimet és szabadítson meg a kábítószer rabságából. Sírtam és örültem egyszerre, amikor megéreztem az ő szeretetét. A csoda megtörtént!
Már majdnem három év telt el azóta, hogy megszabadultam a drog kötelékétől. Életem értelmét visszakaptam. Értékrendem megváltozott, a régi életemmel teljesen szakítottam. Szüleimnek megbocsátottam, adóságaimat visszafizettem. Életem helyre jött. Azóta ismét fotózom, az érettségi bizonyítványt megszereztem, sőt egy főiskolára is felvettek. Mindez nem csak önakaratomból, hanem Jézus Krisztus valóságos segítségével történt.   
Ha valaki megkérdezné, hogy milyen gyümölcsöket hozott az életemben az, hogy megtértem, néhány dologról biztos, hogy szólnék:
Először: az életemben sok elrendezetlen dolog volt. Tudtam, hogy a megtérés után ezeket is el kell rendeznem. „Ki kellett egyenlítenem a számlát” Istennel és emberekkel. A múlt sötét dolgaiból származó adóságokat. Konkrétan: súlyos pénzbeli tartozásaim voltak. Már bírósági úton is fenyegettek a tartozás behajtásával. Kerestek és nem találtak. De miután megtértem, önként jelentkeztem, és mindent rendeztem.
Másodszor: nagyon sok embernek ártottam korábban. Ma már nem tenném, de akkoriban azoktól, akik tartoztak nekem, kíméletlenül behajtottam. Isten kegyelméből azóta legtöbbjükkel találkozhattam és elrendezhettem velük régi gonoszságaimat. Talán képet ad arról, hogy milyen is voltam korábban az egyik ilyen találkozás: Egyik nap autóból láttam meg valakit, amint ott sétált az utcán. Egy srác volt, akit korábban többször is megvertem tartozások miatt. Megálltam és kiszálltam. Amint közeledtem hozzá, egyből azt hitte, hogy ismét tartozásait akarom behajtani. Fogta magát és elkezdett rohanni. Én meg utána. Üldözés kezdődött, de már messze nem olyan, mint régen. Amikor utolértem, megfogtam a vállát és megállítottam. Teljesen biztos volt abban, hogy újabb verést fog kapni – én azonban egészen másként álltam előtte, mint a korábbi időkben! Ránéztem és ennyit mondtam: „Kérlek bocsáss meg nekem, amiért többször megvertelek!” Ő teljesen magán kívül volt – a verés helyett szeretetet kapott. Szeretetet, amit én Istentől kaptam. Elmeséltem neki megváltozott életemet és barátokként váltunk el egymástól.
Isten terveket is adott. Rám bízott olyan embereket, akiknek szükségük van a szabadulásra. Ugyanakkor tudtam, hogy ehhez fel kell készülnöm. A drogozás miatt a sulit az érettségi előtt két évvel abbahagytam. A változás az életemben akkora volt, hogy megtérésemet követően a félbehagyott tanulmányaimat befejeztem és megszereztem az érettségit. Ez azért is különösen nagy dolog, mert az anyagozástól olyan nagyon leépültem, hogy szinte beszélni sem tudtam, nemhogy írni, fogalmazni. Isten volt, aki helyre állított.
Érettségi után jelentkeztem a PTF teológus-lelkész szakára, amit azóta már elvégeztem. A főiskola mellett visszajártam olyan emberekhez, akik még most is drogoznak. Megpróbáltam – nem csak szavaimmal, hanem tetteimmel is – bizonyítani, mit végzett el Isten az életemben, és azt, hogy őbennük is tud változásokat hozni.
Bizonyságot teszek az élő Istenről egy börtön misszión keresztül a börtönökben is. Tudom, hogy ők olyan emberek most, mint amilyen én voltam korábban. Sokfélék vagyunk, de egy közös bennünk: ők is megváltozhatnak, ha akarnak, és elfogadják a segítséget.
Drogprevenciós előadásokat is tartok iskolákban, ahol a drog veszélyeiről, mint viszonylag új társadalmi problémáról beszélek – nem csak a diákoknak, de a szülőknek is. Hogy miért teszem? Az életről alkotott véleményem teljesen megváltozott! Tudom, hogy az élet értékes, s hogy az ember ajándékba kapta Istentől!
Örülök, hogy már nem kell kábítószereznem. Nincs szükségem a hatására: nélküle is ugyanolyan boldog vagyok, sőt még sokkal boldogabb, s amíg a kábítószer a halál felé vitt, addig Jézus Krisztus az örök élet felé!
Nem tudom milyen érzések és gondolatok támadtak Benned történetem kapcsán, de azt tudom, hogy Jézus Krisztus valóságos személy és a csodát neki köszönhetem. Nem tudom, hogy neked éppen milyen problémád van: talán drogozol, vagy az életed kilátástalan, vagy éppen beteg vagy, de azt tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus akar neked most segíteni. Most! Ő csak azt kéri tőled, hogy szólítsd meg! Én megtettem, és segített. Rajtad áll, elfogadod-e a segítséget. Ha igen, akkor hidd el, hogy a te életed is jó úton fog haladni és boldog leszel!                               

Nagy Tamás



2014.marcius

2014.februar

2014.januar

2013.december

2013.november

2013.oktober

2013.szeptember

2013.augusztus

2013.julius

2013.junius

2013.majus

2013.aprilis

2013.marcius

2013.februar

2013.januar

2012.december

2012. november

2012.oktober

2012.szeptember

2012. augusztus

2012.julius

2012.junius

2012.majus

2012.aprilis

2012.marcius

2012.februar

2012.januar

2011.december

2011.november

2011.augusztus

2011. szeptember

2011.augusztus

2011.augusztus

2011.junius

2011.majus

2011.aprilis

2011.marcius

2011.februar

2011.januar

2010 november

2010 oktober

2010 szeptember

2010 augusztus

2010 julius

2010 junius

2010 majus

2010 aprilis

2010 marcius

2010 februar

2010 januar

2006 december

2006 november

2006 oktober

2006 szeptember

2006 augusztus

2006 július

2006 június

2006 május

 
Felíratkozás a hírlevélre

Kérem adja meg e-mail címét!




Szigetszentmiklós



Taksony



Tököl



Halásztelek



Dunaharaszti



Ráckeve



Kiskunlacháza



Szigetszent-
márton




Dunavarsány



Szigethalom



Dömsöd











Impresszum - Jogi információk